Négy macskával élek együtt egy lakásban, aminek előnyeit most nem emelném ki, hátránya, hogy naponta ki kell takarítani a macskaalmot.Nem nagy munka, egy lapáttal a vécébe be kell dobálni a szart, majd könnyes búcsúval lehúzni.
No ez tegnap elmaradt -öcsém saját bevallása szerint megcsinálta...- a macska pedig egy olyan állat, aki koszos alomba nem szarik, így került szar az előszobába.
Egyetemista vagyok, tehát hajnali 9 órakkor felkeltem, indutam (volna) reggelizni, de a konyhába vezető utamat néhány szarfolt ékestette. Magamban jót röhögtem, "hi-hi valaki belelépett", és egyben dühöngtem. Ahelyett, hogy lemosta volna a cipőjét, feltörölte volna a szétkent szart, delikvensünk inkább széthordta az előszobában és a konyhában.
Jó, reggeli későbbre halasztva, felmosok.
Dolgom elvégeztem, szarmentes a linóleum, végre reggelizhetek. Tányér a kezemben, irány a nappali( vagy anyám szobája, erről megoszlanak a vélemények).
Belépek a szobába, agyam eldurran; hangos, ismétlés mentes szitkozódásba kezdek. Szarba léptem, meztláb.
Mint végül kiderült, apám -aki egy gyufát nem tenne keresztbe itthon- reggel kijött a szobájából, belelépett a még meleg csomagba, jó hangosan elmormolta a "Kurvaistenbasszameg"-et, majd mint fújtató bika törölte szaros lábát anyám padlószőnyegébe.
Így lett reggel 9:30-ra a fejem vörös, a talpam pedig szaros.
